Miért fontos a falvastagság a fatokoknál?

A korszerű beltéri ajtókat ma már nem a falkávák közé, hanem a falvéget átfogóan a falkávára szerelik fel. Ez alól persze kivételek azok az építkezések, ahol az építtető nem tájékozódik időben az ajtó beépítési méreteit illetően, illetve ahol a pénzspórolás jegyében a vastagabb falak esetén az ajtótokot a fal egyik sarkára építik be, sok esetben levágva így az ajtótok másik oldali borítását.

Ez azonban két veszéllyel is jár. Először is a megbontott tokszerkezet stabilitása nagymértékben romlik; az ajtó későbbi hibás működése (akadás, szorulás, kotyogás) mind erre vezethető vissza. Másodszor, aki így tesz, az nem használja ki az ajtótok falvéget óvó és védő funkcióját. Az áthaladáskor ugyanis óhatatlanul is hozzáérünk a falvéghez, ami a szennyeződés mellett a falsarok csúnya sérüléseit okozhatja. Ilyen esetben érdemes a teljes falvastagságot átfogó, ún. mélybélésű ajtótokot választani. (Mélybélésű tokok elhelyezésére például a főfalaknál van lehetőség.)

A falvastagság alatt mindig a vakolt, végleges felületképzésű (pl. vakolt) falvastagságot értjük. A szerelt ajtótokok többségénél van állítási tartomány, így a beépítéskor a plusz-mínusz 5 mm eltérés általában nem jelent problémát. A csempézett falak esetében még az ajtó megrendelése és a csempézés előtt tisztázni kell a burkolóval, hogy milyen magasságig lesz csempe. Ha a csempézés az ajtó szemöldökmagassága fölé fut, akkor rendelhető az ajtótok a teljes, csempével együtt mért falvastagságra is. Ha ez nem így van, akkor az ajtótokot mindig a csempe nélküli falvastagságra kell rendelni. Ekkor ugyanis nincs lehetőség a csempe befuttatására az ajtótok alá, hiszen felette óriási hézag keletkezne a tokborítás alatt. A burkolónak tudnia kell, hogy az utolsó csempesort el kell hagynia, és csak az ajtó beépítése után futtathatja a csempét a tokperemhez, ahol megfelelő hézagot kell hagyni a csempe és a tokperem között, amelyet megfelelően szigetelni (tömíteni) is kell, hangsúlyozottan nem fugázó anyaggal!